Társadalmi szerkezet, életstílus

Az emberek mindennapi életét a társadalmi struktúrában elfoglalt helyük határozza meg.

Társadalmi struktúra alatt értjük:

• A társadalom tagolódását eltérő helyzetű csoportokra (Pl. munkaadók-munkavállalók, szellemi-fizikai dolgozók, város és falu lakói)
• Az egyes csoportok egymáshoz való viszonyát (Pl. munkaadók és munkavállalók, nők és férfiak, idősek és fiatalok közötti viszony).
• Egy csoportnak a társadalom egészéhez való viszonyát (Pl. munkások és értelmiségiek helyzete a társadalomban).

Társadalmi szerkezeten, a társadalmon belüli különböző pozíciók közötti viszonyokat értjük. A társadalmi pozíciókat egyes emberek, illetve csoportok foglalják el, tehát a szerkezet a különböző pozíciókat betöltő egyének és csoportok közötti viszonyokat jelenti.

(a státusz ugyanezeket a pozíciókat jelenti, amelyben az egyének meghatározott szerepek szerint viselkednek.)

Ezek a pozíciók függhetnek: a vagyoni állapottól, a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helytől, a szűkös javakhoz való hozzájutás módjától és mértékétől(bér, tőkejövedelem).

Társadalmi rétegződés: különböző ismérvek, mint a foglalkozás, beosztás, munkahely, lakóhely alapján megállapított társadalmi kategóriák helyzetének eltérése, melynek hierarchikus sorrendje jelenti a társadalmi rétegződést. A rétegződés vizsgálata során lehetnek osztályok, rétegek vagy más kisebb társadalmi csoportok. Rétegződésvizsgálat során több ilyen csoportot különböztetnek meg, mint a társadalmi szerkezet esetében. A társadalmi szerkezet és rétegződés nem térnek el egymástól, mivel a társadalmi szerkezet alapvető jellemzői a társadalmi rétegződésben tükröződnek. Pl. melyik csoport van kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb helyzetben.

Társadalmi osztály: a termelőeszközökhöz való viszony alapján értelmezett társadalmi kategória.

Elit: a társadalom csúcsán elhelyezkedő kis létszámú csoport.

Státuszcsoport: olyan egyének vagy családok csoportja, akik hasonló helyzetben vannak. Kolosi Tamás 7 szempont szerint vizsgálta a társadalmi szerkezetet.  Akik a hét vizsgálati szempont alapján hasonló helyzetben vannak, egyének vagy családok, őket sorolta a státuszcsoportba. Vizsgálata során abból indult ki, hogy nemcsak a foglalkozás határozza meg az egyén vagy család társadalmi helyzetét, hanem az életkörülmények és az életmód nagyobb számú dimenziójában elfoglalt helye. (1-7-ig)

A következő szempontokat vizsgálta:

• Fogyasztás: fogyasztott-e a család húst, vettek-e új ruhát, volt-e a gyereknek születésnapja?
•  Kultúra, életmód: iskolai végzettség illetve kulturális intézmények látogatása.
• Érdekérvényesítés: Társadalmi és politikai szervezetekben betöltött funkciók.
• Lakás nagysága, komfortossága
• Lakókörnyezet: Település fejlettsége, intézményi ellátottsága
• Anyagi színvonal: jövedelem és más vagyoni tárgyak, tartós fogyasztási eszközök
• Munkamegosztás: foglalkozási kategóriák iskolai végzettség és kereset alapján.

12 ilyen státuszcsoportot különböztetett meg:

1. elit

2. városi felső réteg

3. falusias felső réteg

4. fogyasztói magatartású középréteg

5. városias, jómódú munkások

6. falusias középcsoport

7. rossz anyagi helyzetű középcsoport

8. érdekérvényesítő alsó csoport

9. jó anyagi helyzetű falusias alsó csoport

10. városias alsó csoport

11. enyhén deprivált családok

12. deprivált helyzetű családok

Fogyasztói státuszcsoportok:

TGI: Target Group Index

A: átlagosnál lényegesen jobb anyagi körülmények, a háztartás főkeresője értelmiségi vagy menedzser

B: átlagosnál jobb anyagi körülmények, a háztartás vezetője alkalmazott értelmiségi, vállalkozó vagy képzett szakmunkás

C1: átlagos, illetve annál kicsit jobb anyagi körülmények, a háztartás vezetője irodai alkalmazott vagy vállalkozó

C2: átlagos anyagi körülmények

D: átlagnál rosszabb anyagi körülmények, a háztartás vezetője tipikusan szakmunkás

E: átlagosnál lényegesen rosszabb anyagi körülmények, a háztartás vezetője képzetlen fizikai munkás, vagy inaktív

Életstílus

Az életstílus azon az emberi alapszükségleten alapuló szociális jellemző, ami az emberek integráció (tartozni valahová) és differenciálódás (az egyediség) iránti egyidejű igényét testesíti meg. Az életstílus a kulturális és a szubkulturális magatartásmintákat mutatja meg egy közösségen belül.

A személyes demográfiai jellemzőkön (életkor, nem, iskolázottság, életív, jövedelem, stb.) túlmutat az életstílus, hiszen ugyanahhoz a társadalmi réteghez tartozó embernek teljesen más életstílusa lehet, mint az azt alkotó többségé. Az értékek meghatározó szerepe nyilvánul meg az életstílusban, ami relatíve stabil énkoncepción alapul, és olyan magatartásminta, amit az egyén döntéseiben követ. Az értékeknek azonban, bármennyire is stabil konstrukciónak tűnnek, csakis generációkon belüli stabilitásuk bizonyítható.

Más aspektusban az értékváltozást a különböző generációkban az alábbiak jellemzik:

• 75 év felettiek: újjáépítés, kötelesség és elfogadás értéke
• 45-75 év közöttiek: modernizáció, emancipáció, önmegvalósítás, öröm
• 25-45 év közöttiek: multiopcionalitás, élményorientáció, együtt élni az ellentmondásokkal
• 25 év alattiak: a valóság töredezettsége, előreláthatatlanság, bizonytalanság, helyet keresni a társadalomban és elismerést

Az életstílus tehát olyan konstrukció, amelyben kifejeződnek az adott egyén számára fontos értékek, tevékenységek, a dolgokhoz való beállítódásai, az, hogy miként áll kapcsolatban a környezetével. Olyan kombináció, amelyben a saját szabályok, orientációk affinitások fejeződnek ki. Ennek elemei, funkciói:

• a mindennapi rutin biztosítása a magatartásszabályok követésével,
• az életvezetés stratégiája,
• a személyes identitás elősegítése,
• szimbolikus szociális azonosulás másokkal,
• szimbolikus lehatárolódás, a különbség megmutatása másokhoz képest.

Az életstílus összességében tehát azt a módot mutatja, ahogyan az emberek az életüket "vezetni" kívánják, így a életcél és az értékek mutatkoznak meg benne.

Forrás: TÁRKI, Törőcsik Mária - Fogyasztói magatartás, Józsa László - Markeking-Reklám-Piackutatás