Kit-mi motivál?

Hogy kit-mi motivál az teljes mértékben egyén és személyiségfüggő, nincs egy általános sablon, amit minden emberre lehetne alkalmazni, pedig néha igazán jó lenne. Sokszor gondot és problémát okoz az, hogy azt hisszük, mindenkit lehet azzal motiválni, amivel például én motiválható vagyok, de ez nem így van.

 

Az egyes életszakaszokban is változik az, hogy mi számunkra a leginkább motiváló eszköz, hiszen gyermekkorunkban nyilván nem lehet ugyanazzal „eredményt” elérni, mint felnőtt életünkben. Engem szüleim úgy neveltek, hogy magamért tanuljak, ne azért, hogy valamit kapjak érte, azonban a nagyobb dolgokkal mégis alkalmaztak ilyen „technikákat”. Nálunk az volt otthon az ígéret, hogy ha letesszük érettségi előtt egy nyelvből a nyelvvizsgát, akkor fizetik a jogosítványunk felét, ha kettőt csinálunk meg, akkor pedig az egészet. Ez számomra nagy motiváló erővel bírt, le is tettem mindkét általam tanult nyelvből, de a húgomnál ez már nem volt jó taktika, mert őt nem érdekelte a vezetés, így őt ezzel nem lehetett megfogni.

Nagyon fontos az, hogy amikor gyermekünket motiválni akarjuk, akkor minden esetben legyünk következetesek, ami a nevelés egyik alapköve is. Ezt több gyerek esetében nagyon nehéz megtartani, de sok igyekezettel működhet. Az én szüleim például betartották, hogy mindannyian ugyanannyi idős korunkban kaptunk mobiltelefont, laptopot, ugyanazokat kellett teljesítenünk a jogosítvány megszerzéséhez, vagy ugyanazok voltak a feltételei egy nyári tábor kifizetésének. 

Persze néha becsúszhatnak hibák a rendszerbe, de azért a fő csapásirány mindig megmarad.