Generációs tanulási különbségek

Hogy ki-hogyan-mit-mikor-miként tanul meg, szinte egyénenként változik. A kisgyermekek általában utánozzák szüleiket, testvéreiket, óvodatársaikat, az iskolában már tankönyveket veszünk elő, az egyetemen ezek kiegészülnek az előadások bővebb, hozzáadott tartalmával, míg munkahelyünkön a mindennapi feladatok kapcsán tanulunk meg számos újdonságot.

A különböző generációk is másképp tanulnak, nézzük csak meg azt, hogy hogyan tanult a nagyszüleink, a szüleink vagy a saját generációnk az iskolában. Néhány évtizeddel ezelőtt még nem volt számítógép se internet, ma már viszont el se tudjuk képzelni az enélküli feladatmegoldást. Gondoljunk csak bele, mi hogyan írunk meg egy beadandót, házidolgozatot, vagy akár a szakdolgozatot. Az első lépések között szerepel, hogy az interneten elkezdünk keresgélni háttéranyagok iránt, majd kikeressük, hogy melyik könyvtárban találjuk meg az adott könyvet. Amint összegyűjtöttük a megfelelő anyagokat nekiállunk a számítógép segítségével a dolgozat megírásának, majd ezt kinyomtatjuk. Az előző szavakat azért emeltem ki, mert nagyszüleink és szüleink idejében ezek az eszközök még nem álltak rendelkezésre, számítógép helyett legfeljebb írógépet tudtak használni.

Nagymamáim mindig mosolyt csalnak az arcomra, amikor a technika legújabb vívmányainak használatával próbálnak megbarátkozni. Egyikük 70 éves, míg másik 90, így korántsem mindennapi szerintem, hogy DVD lejátszót, LCD TV-t, mobiltelefont és laptopot használnak. Napi gyakorisággal érkezik a telefon, hol egyiktől, hol másiktól, hogy valami eltűnt, ezt most, hogy csinálja meg, jesszusom, elsötétült a világ, de ilyenkor mindig megnyugtatom őket, hogy ne aggódjanak, mindjárt megoldjuk. Ekkor jön részemről az egy-két kattintás vagy a telefonos távsegítség, és máris minden a helyére állt. Nagyikám ilyenkor rám néz: „Hát ezt hogy csináltad? Honnan tudod Te ezt? Ti ezt tanultátok az iskolában?” A válaszom erre szinte mindig az, hogy nem, ezt csak a munka, vagy a mindennapi használat közben tanultam meg, melyet ők persze nem akarnak elhinni. A következő pillanatban viszont azt meséli, hogy: „Képzeld, ma reggel leültem a laptop elé, és addig nem nyugodtam, amíg nem találom meg, hogy a falon lévő domborképet milyen apácák készítették. Beírtam a Google-ba a kezdőbetűjüket - mert arra emlékeztem -, és azt, hogy domborkép, és kiadott egy olyan galériát, ahol 200 oldalon keresztül nézegettem a különféle műtárgyakat és mire észbe kaptam már 11 óra volt. De annyira szépek, és értékesek…” - és ilyenkor mindig megbizonyosodom arról, hogy igen a technika világa hihetetlen sokszor nekem is, hát még nekik, akik nem ebben nőttek fel, de érdekli őket és szép lassan megtanulják, és ami a legjobb az egész: ÉLVEZIK!!!