Generációs tanulási különbségek

Hogy ki-hogyan-mit-mikor-miként tanul meg, szinte egyénenként változik. A kisgyermekek általában utánozzák szüleiket, testvéreiket, óvodatársaikat, az iskolában már tankönyveket veszünk elő, az egyetemen ezek kiegészülnek az előadások bővebb, hozzáadott tartalmával, míg munkahelyünkön a mindennapi feladatok kapcsán tanulunk meg számos újdonságot.

A különböző generációk is másképp tanulnak, nézzük csak meg azt, hogy hogyan tanult a nagyszüleink, a szüleink vagy a saját generációnk az iskolában. Néhány évtizeddel ezelőtt még nem volt számítógép se internet, ma már viszont el se tudjuk képzelni az enélküli feladatmegoldást. Gondoljunk csak bele, mi hogyan írunk meg egy beadandót, házidolgozatot, vagy akár a szakdolgozatot. Az első lépések között szerepel, hogy az interneten elkezdünk keresgélni háttéranyagok iránt, majd kikeressük, hogy melyik könyvtárban találjuk meg az adott könyvet. Amint összegyűjtöttük a megfelelő anyagokat nekiállunk a számítógép segítségével a dolgozat megírásának, majd ezt kinyomtatjuk. Az előző szavakat azért emeltem ki, mert nagyszüleink és szüleink idejében ezek az eszközök még nem álltak rendelkezésre, számítógép helyett legfeljebb írógépet tudtak használni.

Nagymamáim mindig mosolyt csalnak az arcomra, amikor a technika legújabb vívmányainak használatával próbálnak megbarátkozni. Egyikük 70 éves, míg másik 90, így korántsem mindennapi szerintem, hogy DVD lejátszót, LCD TV-t, mobiltelefont és laptopot használnak. Napi gyakorisággal érkezik a telefon, hol egyiktől, hol másiktól, hogy valami eltűnt, ezt most, hogy csinálja meg, jesszusom, elsötétült a világ, de ilyenkor mindig megnyugtatom őket, hogy ne aggódjanak, mindjárt megoldjuk. Ekkor jön részemről az egy-két kattintás vagy a telefonos távsegítség, és máris minden a helyére állt. Nagyikám ilyenkor rám néz: „Hát ezt hogy csináltad? Honnan tudod Te ezt? Ti ezt tanultátok az iskolában?” A válaszom erre szinte mindig az, hogy nem, ezt csak a munka, vagy a mindennapi használat közben tanultam meg, melyet ők persze nem akarnak elhinni. A következő pillanatban viszont azt meséli, hogy: „Képzeld, ma reggel leültem a laptop elé, és addig nem nyugodtam, amíg nem találom meg, hogy a falon lévő domborképet milyen apácák készítették. Beírtam a Google-ba a kezdőbetűjüket - mert arra emlékeztem -, és azt, hogy domborkép, és kiadott egy olyan galériát, ahol 200 oldalon keresztül nézegettem a különféle műtárgyakat és mire észbe kaptam már 11 óra volt. De annyira szépek, és értékesek…” - és ilyenkor mindig megbizonyosodom arról, hogy igen a technika világa hihetetlen sokszor nekem is, hát még nekik, akik nem ebben nőttek fel, de érdekli őket és szép lassan megtanulják, és ami a legjobb az egész: ÉLVEZIK!!!

Hogyan tanuljunk meg tanulni?

Egész életünkben tanulunk, egészen onnan kezdve, hogy megszülettünk. Megtanulunk felülni, felállni, járni, beszélni, majd az iskolában írni, olvasni, számolni, az egyetemen vizsgázni, szakdolgozatot írni, a munkánkban kezelni a mindennapi feladatokat.
Napjainkban egyre több tanulás-módszertannal foglalkozó irodalom jelenik meg, amelyek egyre inkább az a nézetet hirdetik, hogy a tanulás is tanulható, tanítható. A tanulás-módszertan tudományága eredetileg az olvasási és írási nehézségekkel küszködő gyerekekkel foglalkozott, mára azonban túlnőtt keretein, s azokat a diákokat is segíti, akik pszichológiai értelemben teljesen egészségesek, mindössze jobban és hatékonyabban szeretnének tanulni. 

Mit nevezünk tantárgynak? Hogyan kell jól tanulni?
Tantárgyakkal először az általános iskolában találkozunk, ahol már egyből két kategóriával állunk szemben: úgynevezett „rendes” tantárgyak (matematika, irodalom, nyelvtan, nyelvek, történelem, fizika, földrajz, biológia, kémia…) és készségtantárgyak (testnevelés, technika, rajz, ének…) Sokan elkövetik azt a hibát, hogy a tanulást az utolsó napokban, hetekben akarják elkezdeni, mindenféle előzetes ismeretek nélkül. Néha még az is előfordul, hogy valaki egy héttel a vizsga előtt tudja meg az adott tantárgy nevét! Ismert, hogy a sikeres tanulás kulcsa a megfelelő hozzáállás, tehát elsőként meg kell ismernünk az adott tantárgyat. Az előadásokból megtudhatjuk, hogy milyen könyvekből mit, azaz milyen anyagrészeket és mennyit kell tanulnunk, illetve milyen jellegű tárgyat kell elsajátítanunk. A hogyan vizsgálatakor pedig érdemes a tantárgyakat az alkalmazott tanulási módszer szempontjából csoportosítani, a következőképpen:

1. elméleti tantárgyak
2. gyakorlati tantárgyak

Az első csoportba azok a tantárgyak tartoznak (pl. római jog, marketing, stb.) amelyekhez nem, vagy csak keveset kell írnunk. Egy jó jegyzettel, megfelelő koncentrációval és persze jó memóriával a tárgy korrektül megtanulható. A gyakorlati tárgyaknál (pl. statisztika, gépjármű-szerkezettan, stb.) a tanulás elsősorban feladatok megoldásra koncentrálódik. Az írás, azaz a feladatok megoldása miatt a gyakorlati tárgyak elsajátítása általában sokkal több időbe kerül. Továbbá, minden gyakorlati tárgy általában elméleti is, hiszen szükségünk lesz elméleti alapra ahhoz, hogy a feladatokat eredményesen tudjuk megoldani. Ezért a gyakorlati tárgyaknál még sokkal jobban ajánlott az előadásokon, s főleg a gyakorlatokon való részvétel, hiszen az előzetes ismeretanyag megszerzésével kényelmesebbé tehetjük az otthoni tanulást is.

Mi a különbség az iskolai és az otthoni tanulás között?
A sikeres tanulás kulcsa a megfelelő hozzáállás, éppen ezért a tanulás érdemi része az iskolai tanulással kezdődik. Egyetemeken, főiskolákon nem győzik elégszer hangsúlyozni a folyamatos tanulás fontosságát, ami nem csak azt jelenti, hogy bejárunk az előadásunkra, majd mint aki jól végezte dolgát hazamegy és lógatja a lábát, hiszen ő már tanult, hanem azt, hogy otthon folyamatosan olvasunk, jegyzetelünk, azaz tanulunk.

Ezen kívül az órákon való aktív részvétel, kérdések felvetése, viták lefolytatása a tanulás egyik legjobb formája.

Az otthoni tanulás, vagyis a tanulás érdemi részének megkezdése előtt el kell készíteni egy ún. tanulási tervet, amelyben a következőket határozzuk meg:

1. Mennyi idő alatt tudjuk megtanulni?
2. Milyen bontásban tanuljuk meg az anyagot?

A tanulási tervhez elég lehet akár egy darab papír is, valamint 5 perc, hiszen a tanulás során legnagyobb ellenfelünk az idő. A sikeres tanuláshoz ezen túl elengedhetetlen a megfelelő környezet megteremtése. Általános „szabály”, hogy tanulás közben 40-45 percenként tartsunk egy rövid szünetet, de persze, ha a tananyag megértését ez kettészakítaná, akkor ezt nem kell felrúghatatlan irányelvként értelmezni.

Források:
http://www.geo.info.hu
http://www.tmt-tanulas.com
http://www.szofi.hu
http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=ofa-Mayer-en

http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=ember&kod=2053

Kinek mi az érték?

Előző bejegyzésünkben az értéket és értékrendet, mint fogalmak közelítettük meg, de ez szinte minden egyes ember életében mást és mást jelent.

Amikor felteszik nektek azt a kérdést, hogy „mit tekintesz értéknek?”, „számodra mit jelent az a szó, hogy érték”?, mit válaszoltok három szóban? Nekem az első a család, a második a szeretet, a harmadik az idő. A CSALÁD véleményem szerint az élet alapértéke, család nélkül

nagyon sok mindennek értelme sincs. Mi más lehet annál fontosabb, mint a szülői ölelés, házastársunk SZERETET, vagy egy gyermek, aki bearanyozza mindennapjainkat. Nem szégyen gyermekkorunk elmúltával is megölelni azt, akit szeretünk, vagy kimondani mások füle hallatára, hogy szeretlek. Ez az egyik legszebb szó a világon, és merjük használni, de úgy, hogy mögötte valódi érzelem és tartalom legyen. Számomra a harmadik legfontosabb dolog az IDŐ, amit leginkább az idősebb korosztállyal kapcsolatban figyelhetünk meg, hogy tényleg mekkora érték. Igaz az a mondás, hogy akkor jön rá az ember, hogy valaki mennyire fontos volt neki, amikor már nincs vele. Ne sajnáljuk azt a fél órás „felugrást” nagyszüleinktől, vagy azt a tíz perces telefonbeszélgetést, mert igenis fontos, és csak akkor jövünk majd rá, hogy mennyire, amikor már hiába cseng a telefon, a túloldalán már nem veszi fel senki.

Nagyon fontos azt is szem előtt tartani, hogy az érték fogalma, mely párhuzamosan „mozog” az értékrenddel, életünk egyes szakaszaiban folyamatosan változik. Egy gyermek biztosan nem az általam az imént említett három szóban fogalmazná meg azt, hogy számára mi az érték. Neki biztosan a legújabb kisautója vagy Barbie babája a legfontosabb, a legértékesebb, míg egy kamasznak a zsebpénzéből vett legújabb ruhadarab, vagy csak maga a pénz. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen az életkorunk, a környezetünk alakítja az értékrendünket, nem is lenne jó, ha egy 5 éves ugyanazt tartaná fontosnak, értékesnek, mint egy 30 éves. Az viszont minden szülőnek felelőssége, hogy milyen értékrendet ad át gyermekeinek, mert ugyan ezt az élet alakítja, de az alapköveket ők adják meg hozzá.

Azonban az sem igaz, hogy bizonyos életszakaszokban mindenkinek ugyanolyan az értékrendje. Ezt is életünk alakítja, és fontos azt leszögezni, hogy nincs is baj azzal, hogy nem egyeznek értékrendjeink, hiszen mire épülnének akkor például a különböző hétvégi show-k, gondolok itt például az ezen a héten befejeződött Szombat Esti Lázra. Sok helyen hallottam embereket arról morogni már az első adásoktól kezdve, hogy nem azok esnek ki szerintük, akinek kellene. Ez is arról tanúskodik, hogy minden embernek más az értékrendje. Valaki azt gondolja, hogy egy ilyen műsornak az a lényege, hogy a tánctudást pontozzák, van, aki szerint az emberségességet, magát az embert, a hozzáállását, mindenkinek más és más az alapelve. Véleményem szerint ez a műsor így volt, jó, ahogy volt. Igaz, hogy én is szeretek táncolni, és úgy érzem, tudok is, ezért nem feltétlen értettem egyet mindig a döntéssel, de szerintem tényleg olyan nyerte meg, aki megérdemelte, aki szépen táncolt, és sokat fejlődött ebben az időszakban. Az pedig, hogy a többi hét pár milyen sorrendben esett ki, szinte teljesen mindegy volt, hiszen itt csak a győztes a győztes, nincsen dobogó, itt egy pár számított. Annak viszont örültem, hogy ugyan táncolni nem tudott a legjobban (nevet direkt nem írok, de szerintem mindenki tudja kiről beszélek), és sokszor nem úgy sikerültek a figurák, ahogyan a próbán, vagy ahogyan a táncpartner megálmodta, de a mindennapi emberhez mégis ő állt a legközelebb és ezzel bebizonyosodott, hogy igen, ő is meg tudja állni a helyét, mert az emberek szeretik, de azért azt mindannyian tudtuk már az elején, hogy nyerni nem nyerhet és így mégis a „szakma” győzött.

Érték és értékrend

Az értéknek és az értékrendnek sokféle megközelítése ismert. Értékről beszélünk például akkor, ha valaminek a pénzbeli értékét határozzuk meg. Matematikai értelemben a valószínűségszámításnál alkalmazzuk ezt a fogalmat, mely talán még magánál a valószínűség fogalmánál is fontosabb. „Egy valószínűségi változó várható értéke az eloszlásának középpontját méri, de a változó különböző függvényeinek várható értékével az eredeti eloszlás sok más fontos tulajdonsága is jellemezhető.”

A várható érték képlete:

 Értékről azonban nem csak pénzbeli, gazdasági értelemben beszélhetünk, hiszen a dédnagymamánk itt-ott csorbult edénykéjének pénzbeli értéke valószínűleg már szinte semmi, azonban számunkra mégis értékes, hiszen tudjuk kié volt, tudjuk, hogy mennyi finom ételt készített benne, és így talán többet is ér, mint a legmodernebb edények bármelyike.

Az értékrend szoros összefüggésben van az értékkel, hiszen az értékrendünk alapján határozhatjuk meg, hogy számunkra mennyire értékes valami.

„Egy személy értékrendje az értékek azon halmaza, amelyet a személy viselkedésében, döntéseiben követ, meghatározónak tart. Ez azt jelenti, hogy a különböző szituációk értékelésekor mit tart fontosnak, mit tart pozitívnak és mit tart negatívnak, illetve, hogy mennyire tartja annak. Ezen értékek összessége dönti el, hogy az adott személy az adott szituációt milyen jónak, milyen rossznak avagy mennyire kívánatosnak vagy kerülendőnek ítél. Így az értékrend szorosan összefügg a személy céljaival, erkölcsével.

Egy személy értékrendje, a világról alkotott tudásával együtt alkalmas arra, hogy az adott személy döntéseket hozzon viselkedéséről. Az értékrendet bizonyos esetben beleértik a világnézetbe, ekkor úgy fogalmazhatunk, hogy a világnézet egésze a meghatározó a döntéseink szempontjából. Ha nem vesszük bele, akkor pedig úgy, hogy az értékrendünk a világnézettel együtt alakítja ki döntéseinket. Az adott személy értékrendjét külső szemlélő, ezen döntések elemzésével becsülheti meg, de az adott személy maga is fejlesztheti önismeretét saját döntéseinek ilyen elemzésével.

Bizonyos ideológiák az értékrendet magát is a világ egy tényének tekintik, így tehát beszélnek egy igaz értékrendről, vagy erkölcsről. Ezen ideológiák abszolút értékrendet, erkölcsöt képviselnek.

A személyek egyéni értékrendjét általában nem szoktuk külön névvel elnevezni, inkább bizonyos ideológiák értékrendjeinek adunk nevet, illetve az ideológiának magának. Sokszor bizonyos értékrendet magában is ideológiának tekintünk, és névvel látunk el. Példák értékrendekre:

• Humanizmus
• Individualizmus
• Hedonizmus
• Keresztény erkölcs
• Buddhista etika”

Ezt, azaz az értékrendet szüleink, családunk alapozzák meg, mely az egyes életszakaszaink, élethelyzeteink által folyamatosan alakul, de az alapot születésünkkor, gyermekkorunkban kapjuk meg.